[ Pobierz całość w formacie PDF ]
elQtt. Az egyik j laksban a falakat nzte.
A falak rulkodnak. Vannak-e rajta fekete s tqzpiros vonalak, ez itt a
nagy krds. Vannak. Vannak. Meghagytk Qket emlkl a rgi lakók.
Akr a svbbogarakat. De a konyha kvn nincsenek nyomok, s Qnluk
nem kizrólagos mszklsi napszak az jszaka. A svbbogarak nappal is
elQjnnek, lassan araszolva a konyhakvn, s nem virtó pirosak, hanem
csf feketk, undortóak, nagyok s kvrek. Lassan, bandukolva vonul-
nak vgig a konyhn, aztn eltqnnek de hogy hov? Mindegy. Mr elQ is
mszott valahonnan de hogy honnan? egy msik bqbjos feketcske.
A billegQ szken flig elbóbiskolva jnnek elQ homlyosan ezek a jele-
nsek.
s hogy mirt vagyok ilyen tjkozott ebben a tmakrben?
Az j laksokba kltzve, sokszor talltunk svbbogarakat, de azrt a po-
loskk kegyetlenebbek, mint a svbok, mert a svbok nem rnek a bQrnk-
hz mszklhatnak nappal-jszaka, mirajtunk nem hagynak nyomot. Meg
se kell krni egy kzel lló valakit: Ha istent ismersz, vakard meg a htamat!
Mg a poloskk&
Mi is vakaróztunk lmunkban, s ha felbredtnk a viszketsre, az ppen
gyeletes poloskkat lesprtk az gyról, cipQt vettnk fel, s azzal elta-
postuk Qket. gy a padlót is feldsztettk ronda foltokkal, de mit tehettnk
volna?
A mama ilyenkor sszecsapta a kezt ijedtben: Megint ezek a balandok!
gy mondta, svbosan.
De nem sokig sopnkodott, hanem nekillt, s vge-hossza nem volt az
ldklsnek. Pr nap alatt, pihenst nem ismerve, mind egy szlig kiirtott
poloskt, svbbogarat, minden szemtelen kellemetlenkedQt a laksból.
Mire ezt is vgiggondoltam, a krzttem gyertyja csonkig gett. Az
ember dolgavgezetlenl lemszott az gyról, vaksin tapogatózott, majd-
nem felbortott engem szkestQl. Kszntem, visszaksznt, nem krdezte,
110
hogy ki vagyok tudta gyis. Szpen felvett valami rossz kabtot: Na, me-
hetnk. s mentnk.
Mr zrva volt a kapu. Kicsngettem a hzmestert, tnyjtottam a kapu-
pnzt.
Odakint bementnk egy bfbe, vettem kt adag fasrtos szendvicset, azt
faltuk, bksen baktatva, tban a fQkapitnysgig.
De mielQtt tadtam volna emberemet a fogdaQrnek, eszembe jutott, hogy
mg otthon mondani akartam neki valami vigasztalót. Mit is? Aztn eszem-
be jutott.
Jó jszakt! Ma szp lesz az lma. Itt nincsenek poloskk.
111
Jaj a lbaknak, kezeknek!
1946 vgn a BRFK nyomozótiszti tanfolyamon mesltk neknk, jonc
rendQrtiszteknek a kvetkezQ trtnetet:
Horthy Miklós kormnyzó r QfQmltósga kenderesi birtokn elQkelQ
vendgek voltak hivatalosak egy estlyre. A sok finom italtól pityóksan, vi-
rgos jókedvvel trtek aludni a mltósgok a vendgszobkba.
Reggel felverte a kastlyt az egyik kegyelmes asszony jajveszkelse:
Eltqnt a nyakkem! Szqz Mrim, elloptk a gymnt nyakkemet!
A csendQrsg erlyes nyomozsba kezdett, tzetesen tkutattk a kas-
tly szemlyzeti szrnyt, kidobltak minden holmit a szekrnyekbQl, de
a gymnt nyakk nem kerlt elQ. Mrpedig annak izibe meg kell lennie,
nehogy mg szjjelfusson a hr, hogy tolvajok fosztogatnak a kormnyzó r
QfQmltósga birtokn.
A fQkapitny megbzta Szabó dnt, a detektvfQnksg fQcsoportveze-
tQjt, hogy menjen le Kenderesre, s llaptsa meg, ki vitte el a nyaklncot.
Kenderesen hintó vrta a fQcsoportvezetQt a kocsis karja jól be volt bu-
gyollva, mi rhette szegnyt? Aki a hintóval a kastlyba ksrte, annak az
arct kisebb-nagyobb vralfutsok ktelentettk.
De ha kinzett a hintó ablakn vagy szttekintett a kastlyban ott is:
ahny cseld, annyi totlkros. A szobalny snttott, az inasnak a karjt
csftotta el egy nagy kts, a msik inas fejn furcsa sapka cscslt, a ko-
mornyiknak be volt verve az orra.
Mit jelentsen ez, csak nincs hadillapot? krdezte a fQcsoportvezetQ a
komornyiktól. Mint egy vert sereg.
A csendQrk& mltósgos uram& a csendQrk& nyomoztak he-
begte a fQkomornyik.
Vettem szre mondta szarkasztikusan a fQcsoportvezetQ.
112
A fQkomornyik mindjrt a szemlyzeti laksokhoz vitte volna alzatosan
a fQfelgyelQt, de Q azt a szobt akarta ltni, ahol a kegyelmes asszony alud-
ni mltóztatott. Nem is annyira az gy rdekelte, hanem ami mellette llt:
az akkor mg nachtkasztlinak nevezett jjeli szekrny. Annak se a fiókjait
kutatta, hanem az aljt matatta s kisvrtatva elQ is hzott onnan egy bilit.
Aztn az jjeli ednyt flretette, jból a szekrny al nylt, s kihzta onnan
a nyakket.
De ht, az hogy kerlt oda?
Az trtnhetett, hogy a mltósgos asszony kicsit kapatosan rkezett a
szobjba, s vetkQzskor fllomban, fl tudattal, nem vette szre, hogy le-
csszott a fldre a nyakk. A szobalny behozta a bilit, az jjeli szekrny alatt
kuporgó nyakk el tette. A drga kszert a flsttben nem ltta meg, s az
jjeli ednnyel htrbb lkte, egszen a nachtkasztli hthoz.
Az Qrnagynak ez a lehetQsg mr akkor megfordult a fejben, mikor
mindenki Jzus Mrizott a nyakk meglovastsa miatt. Tvol llt tQle a so-
pnkods, inkbb lelt egy szkre, s gondolkozott.
Ha a csendQrk is inkbb a fejket hasznljk gondolkodsra, mint a te-
nyerket simogatsra , nem kellett volna a minisztrium segtsgt krni,
hogy megtalljk a bili mgtt a nyakket.
Ez az ints jutott az eszembe, amikor a trk srkert titknak felfedsvel
bzott meg a fQnkm.
113
A trk srkert titka
A magyarorszgi trk nagykvet 1951 jniusban tviratot kldtt a
magyar klgyminiszternek, krve Qt, tegyen lpseket egy rendkvli
gyben.
Mikor ugyanis a nagykvet megltogatta a rkoskeresztri kztemetQ-
ben az elsQ vilghborban elesett trk hQsk srkertjt, azt ltta, hogy a
srkvek nagy rszrQl ismeretlen tettesek leszereltk a tblkat.
A trk nagykvet szolglati ton jelentette az esetet a trk klgymi-
niszternek, akinek megkeressre a magyar klgyminiszter annak kivizs-
[ Pobierz całość w formacie PDF ]